5. nap - Nemzeti parkok, Lake Louise

A tegnapi éjjelt a szúnyogok jellemezték, mivel a busz ajtaja egész éjjel nyitva van, illetve a tetőablakok is, így szabad a ki és bejárás. 

Ez azokra is igaz, akik hajnalok hajnalán kirándulni indulnak, mivel valahogy a szervezettség és csendesség nem jellemző, így garantált az ébredés hajnali négykor. 

Megpróbálok kicsit írni a társaságról.Ha jól számolom harmincan vagyunk összesen. Lyle a sofőrünk, de egyben főszakács, idegenvezető és minden amit a helyzet épp megkíván. Négy éves volt, amikor az édesanyja úgy döntött, hogy elég volt New England-ből (USA északkeleti része) és Lyle édesapja vett egy iskolabuszt, zöldre festették. A következő éveket Guatemalában töltötték. Utána Kaliforniába mentek, a cég ott indult, Lyle az édesapjától vette.

Még egy kísérőnk van, Amber, Lyle élettársa. Ő nem vezet, de minden másban részt vesz.

Kik jöttek az útra: tanár, fodrász, nyugdíjas, van egy olimpikon párbajtőröző, tűzoltó, könyvelő, Fulbright ösztöndíjas egyetemi oktató. 

A globális diverzitás nem túl nagy, egy német, egy japán, két angol, két kínai, egy argentín, egy kolumbiai. Korosztály tekintetében én inkább fiatal vagyok, mint idős. Egy kb. 19 éves lány van, a többiek bőven 40+

A reggelit egy alapos felkészítés követte, ahol megismerkedtünk a hely veszélyével, a medvékkel (van itt barnamedve - másnéven grizzly, valamint feketemedve is), illetve azokkal a teendőkkel amik ezzel kapcsolatosak. Mit is jelent ez? Ne menekülj, hanem beszélj hozzá, légy nyugodt és emeld fel a kezeid, de ne kalimpálj, próbálj hátrálni ha lehet. A kempingben pedig minden étel-félét, valamint szagos dolgot el kell zárni. 

Az üzenetet megerősítendő zárásképpen egy őz sétált át a kempingező helyünkön. 

A másik fő ellenségről nem esett szó, pedig reggel tiszteletét tette és biztosított arról minket, hogy nem minden a napsütés... Azaz leszakadt az ég. Ez még csak ízelítő volt. 

Reggeli után buszra szálltunk és a kanadai sziklás hegység gyönyörű látványát élvezhettük. A Rogers hágóban álltunk meg röviden, érdekes volt, hogy mi a hely története, hogy mennyire fontos volt egy jó hágót találni, ahol a vasút átkelhet. Ez a hágó nem volt tökéletes, mivel rengeteg a lavina, a hágóban lévő hotelt és karbantartó műhelyt is elsodorta egy nagy lavina. 

Sok nemzeti park van itt egy helyen, amit ma láttunk, az a Glacier National Park, valamint Yoho National Park. Az utóbbiban egy vízeséshez kirándultunk el, a neve Wapta falls. 

A mai táborhelyünk Lake Louise-ban található, az egészet egy elektromos kerítés veszi körül, hogy a medvéket távol tartsa. A leírások szerint sok medve család él itt. 

Ami nem tökéletes, hogy összesen tíz sátrat állíthatunk, benne két-két emberrel, így a többiek a buszon kell aludjanak, miközben bevallom vártam, hogy a sátram kipróbáljam, főleg mivel három éjszakát leszünk itt. Annyi a vígasz, hogy esett, így talán a busz kellemesebb, de a szúnyogok így ismét szabadon garázdálkodhatnak.

Egy biztos, az előrejelzések szerint éjjel nulla fokig esik a hőmérséklet, meglátjuk az milyen lesz... 

Helyesbítés tegnapról: nem kale, hanem quinoa volt a vacsora alkotóelemei között 

A fű, mint olyan egy külön téma, most csak pár szóban róla, aztán egyszer lehet, hogy bővebben, vagy nem. Majd kiderül. 

Szóval: Kaliforniában, Oregonban, és Washington államban rekreációs célra is legális, ahogy Kanadában is, egy fura csavar, a határon átvinni nem legális. 

Ami miatt kevésbé vagyok lelkes az az, hogy mivel szabad, így sokan úgy gondolják, hogy nosza rajta. Reggel egy "kedves" útitárs megidézte Vuk szellemét, természetesen a buszban és mivel mindenki más meg jól el van foglalva magával, így inkább feltakarítottam, minthogy a buszban széthordják - mert ő csak az x szarát szeretné letenni és már megy is. 

Egy másik "kedves" útitárs pedig meglehetősen folyamatosan él ezzel az ízével, ami az amúgy sem kicsi személyiségét tovább növeli.

Szóval ezért nem vagyok lelkes, de drogprevenciónak jó, sosem gondoltam, hogy kipróbálnám, de ez még egy jó érv ellene. Én nem szeretnék így viselkedni. 

Apró öröm a végére, lehet, hogy holnap mégis sátrazhatok.

Voltak bocik is ma, a képekről jutott eszembe, de arról majd holnap.