Reggel arra ébredtem, hogy hallom, hogy a többiek kérdezik, hogy olvastad-e az e-mailjeid. Mondom mi lehet, tegnap éjfél körül aludtam el, mi a frász érkezhetett azóta ami ennyire érdekes.
Ahogy olvashattátok értesítést kaptunk, hogy nem kell vasárnap reggel 4:45-kor a parkolóban lennünk, mert nincs tovább, az út itt véget ér.
Bevallom sokkolt a dolog, hisz az utam úgy szerveztem, hogy Anchorage-ből Atlantába repülve az út munkás része következik.
Gondolkodtam, hogy mit lehet tenni. Alaszka mocskosul drága, ráadásul nem tudom, hogy hogyan lehet tovább menni, hisz Juneau-bár három úton lehet eljutni: légi úton, a fjordon hajóval, esetleg szülőcsatornán. Az utóbbiról lemaradtam, ráadásul az csak a befelé vezető utat jelenti, kifelé csak az első kettő működik és mindkettő drága. Ráadásul ha el is jutok valahová, ott enni, inni, aludni kell, ahogy említettem csillagászati árakon.
Így egyetlen alternatíva maradt, találni egy helyet, ahol két hetet értelmesen eltölthetek anélkül, hogy a maradék ruháim áruba bocsájtanám. Egy volt kollégám New Orleans mellett lakik, gondoltam meglátogatom, de ő is épp a felépülőben van - Covid...
Így nem volt hátra más, mint előre. Irány haza. Néztem, néztem a lehetőségeim, drágábbnál drágább opciók közül válogathattam. Vettem egy nagy levegőt, kipengettem amit ki kell.
Szerencsére nem dobtak ki a hostelből, ugyanis a WiFi létfontosságú volt.
Miután túlestem ezen, úgy döntöttem, hogy mára bálnanézés volt a terv, ki tudja mikor leszek itt ismét.
Nagy szerencsémre negyed órán belül indult egy hajó.
Egy két testű hajón mentünk ki, először gyorsan mentünk, majd csak sodródtunk, teljes csendben. Hihetetlen, amikor hallod és látod ahogy egy bálna lélegzik. Egy adag vízpermet a levegőbe, aztán az állat háta is megjelenik. Pár lélegzet étel után a bálna alámerül, ekkor láthatod a farkát, amivel szinte búcsút int nagyjából öt percre, amíg krilleket zabál.
Összesen hat bálnát láttunk, valamint egy nagyon játékos kölyköt (15-20 tonna egy kölykök :-)), hihetetlen szerencsénk volt, mert a kölyök 15-20-szor kiugrott a vízből. Az idő nagyon jó volt, mert nem esett. Itt 300 napon van valamilyen csapadék.
Felemelő élmény volt.
Este még a társasággal elmentünk egy bárba, ahol beszélgettünk egy jót. Egy fickó a szobámban a második részre jött volna, mondtam, hogy tartson velünk. Kiderült, hogy egy másik utastárssal egy időben, egy helyen jártak egyetemre. Kicsi a világ.
Ezek a sorok a reptéren születnek, kedden otthon is leszek. Bánatos vagyok, hogy az út megszakadt, de az út eddig nagyon megérte és azt hiszem a második rész is egyszer sorra kerül, legalábbis nagyon remélem, mert nagyon szép ez a vidék.
A Kanadai Sziklás Hegység felkerült a legszebb hegyek listáján a második helyre.
nagyon sajnálom, hogy így alakult, viszont a bálnáknak meg nagyon örülök, el sem tudom képzelni, hogy mekkora lehet egy ilyen állat...
ReplyDelete