A változatosság kedvéért ismét észak felé haladtunk, olaj és gázmezők voltak ismét az út mellett. Egyetlen érdemi megállónk volt, Fort Nelson, ahol egy gyűjtő rengeteg mindent összehordott ami az Alaszkába vezető úttal és a városával kapcsolatos. Igencsak eklektikus kollekció.
Maga a város szerintem szintén az olajiparnak köszönheti létét, nem hinném, hogy sok minden történne itt.
Északi sziklás hegység mellett jöttünk végig, a látvány végig lenyűgöző. Lehet, hogy eseményekben nem gazdag a nap, de mindig lehet valami szépet látni, vagy azon töprengeni, hogy mennyire hatalmas ez az ország.
Lyle vicces megjegyzése szerint itt két évszak van tél és az útépítés. Meglehetősen hosszú szakaszon volt két karbantartás, az aszfaltot felmarják, aztán friss aszfaltot tesznek le, mindentől nagyon távol. Láthatóan nagyon fontos ez az útszakasz.
Állatokat is láttunk, egy kivételével mind nagyon közel volt, két fekete medvét és három caribou-t (ez egy szarvasféle).
Az első kettő caribou az út mellett falatozott és részben nekik köszönhetjük a mai táborhelyünk Summit Lake mellett, mivel egy spontán döntés kapcsán lett ez a táborhelyünk. Egy hegyi tó partján egy olyan kemping van, ahol ha van szabad hely, letáborozhatsz.
Vacsora előtt elmentünk sétálni a tó partján, de meglehetősen mocsaras volt, így nem sétáltunk körbe.
Július 4 amerikai nemzeti ünnep, amikor hamburger és hotdog a hagyományos menü, az utóbbiban volt hús, az előbbiben nem.
Gondoltam kiváló alkalom elővenni a pálinkát amit hoztam és hatalmas sikert aratott. Rengetegen mondták, hogy milyen finom.
No comments:
Post a Comment