Úton haza

Igazándiból egy történet maradt hátra, hogy arról írjak, hogyan jutottam haza.

Lehetne a történet az, hogy Anchorage-ben felszálltam egy repülőre, aztán Frankfurtban egy másikra és utána már itthon is voltam. De ez a kedves olvasó felháborodását váltaná ki, hogy mi az, hogy ennyivel elintézem. Pedig tényleg nem lett volna sok mondanivalóm.

Lehet, hogy ezért volt kicsivel kacifántosabb, hogy ne unatkozzatok.

A történet ott kezdődik, hogy hétfőn online becsekkoltam, amikor is két levél érkezett. Bevallom akkor nem néztem meg, csak később. Ebből a második levélből kiderült, hogy nem kedden délután, hanem szerdán reggel indul a repülőm. Azért kimentem a repülőtérre, hisz az autót is le kellett adni, másrészt szerettem volna, ha a légitársaság gondoskodik a szállásomról. Hát ez csalódás volt, mert az volt a kedves üzenet, hogy oldjam meg magam. Így irány a booking, ahol találtam szállást. Odamentem és mondták, hogy két hete nincs szabad szobájuk, a booking csak disznó, de a szomszédos szállodában állítólag van hely. Nem volt. Ahogy a város egyetlen szállodájában sem.

Még jó, hogy van Airbnb. Csekély 80.000 forint körüli összeget kicsengetve elkerülhettem, hogy a reptéren a földön aludjak.

Másnap, szerda reggel minden eseméytelenül indult. Az egész középső szekcióban egyedül ültem (premium economy), ráadásul legelöl, így helyem rengeteg volt.

Azt hittem, hogy minden rendben megy, de egyszer csak a kapitány bejelentette, hogy még öt percet körözünk, aztán ha nem sikerül, Kölnben landolunk. Ugyanis klímaterroristák úgy döntöttek, hogy a legjobb az, ha a futópályához ragasztják magukat, hisz ezzel tehetik a legtöbb embert boldoggá. Engem bevallom nem tett boldoggá, de ha valaki a kedves olvasók közül úgy érzi, hogy ő ettől boldog, jelentkezzék, beszéljünk.

Kölnben először az volt a terv, hogy megtankolunk, majd átrepülünk Frankfurtba. Ez egy idő után úgy változott, hogy mindenki szálljon le, szedje össze a csomagját, aztán majd lesz valahogy. Lett valahogy. Közben bemondták, hogy a kettes buszmegállóban van egy busz ami Frankfurtba visz. A csomagom ekkor még sehol. Sok sok várakozás után megkaptam a csomagom. Busz ekkor már sehol. Volt több, ami a tokiói utasokat vitte, de arra nem szállhattam fel.

Már a repülőn elkezdtem az online ügyfélszolgálatot zargatni, de akkor még nem is látták, hogy ne ott vagyok ahol kellene. Később a csomagom okozott gondot, miszerint nincs meg. Egy rövid időre volt kölni megoldás, de az ügyfélszolgálattal folytatott beszélgetés megszakadt.

Végül lett busz, így elindultam Frankfurtba. Lett jegyem is, Brüsszelben kellett volna átszállni, a feladat, csak annyi volt, hogy elérjem. De nem értem el.

Hosszú sor következett, ahol mondták, hogy de hát holnapra van jegyem. Mondtam, hogy már tegnap otthon kellett volna lennem, nincs-e olyan megoldás amivel még ma hazajutok. Sok sok keresés után került egy jegy stuttgarti átszállással. Még csak olyan egy óra felé járhattunk, így némi várakozás várt rám.

Meg izgulás. Mert az átszállásra volt nagyjából fél órám. A repülő meg tíz percet késett. Szerencse, hogy Stuttgart kis reptérrel bír.

Így értem végül haza. Nektek meg van mit olvasni :-)