Ma Muncho Lake, egy gyönyörű tó volt az első megálló (igen, megint egy tó :-)), körülötte hegyek, szóval giccs a köbön :-)
Igazándiból a szavak nehezen adják vissza azt hogy mennyire szép a táj. Mert mondhatom, hogy hegyek és tavak, de ez így unalmasan hangzik.
Láttunk még egy olyan helyet, ahol az állatok sót nyalogatnak, egy hegyi kecske (a helyiek szerint mountain sheep, azaz bárány) megtisztelt bennünket. Reggel még egy fehér fejű sas, aztán napközben egy fekete medve, valamint bölények és kecskék voltak az emlősök világának képviselői.
Az szúnyogokról. Szóval eddig is voltak, de ma kiderült mi az amikor élve megesznek. Szerencsére van szúnyogok elleni sprém, amit először be is vetettem. Jelentem működik.
Sőt, ma sátorban alszom, mert akkor nem jönnek be a szomjas vérszívók. Szerencsére állítólag ez a legrosszabb. Még belegondolni is nehéz, hogy tegnap is itt aludtunk volna...
Amúgy lenyűgöző, hogy közel-távol nincs másik út, maga az út képviseli a civilizációt és igazából szinte sehol sincs semmi.
Vannak kihívások, de szerintem ennek ellenére is megéri, mert olyat látok, amit különben sehogy.
A képeken amelyek előbb-utóbb feltöltődnek látható, hogy hogyan lehet még csinálni. Busz méretű lakóautó, mely mögé a biztonság kedvéért oda lehet kötni egy másik járművet.
Egyáltalán nem unalmas a tó meg a hegy. Gyönyörűek, még így képről is. Élvezettel nézegetem. (Mama)
ReplyDelete