Valljuk be alul becsültem a szúnyogok vérszomjasságát, illetve hülyeség azt gondolni, hogy a szúnyogok olvassák a szúnyog riasztó marketing anyagát. Képzeld el, hogy egy Tiszai áradás után bemégy egy bokorban és a bokor megmozdul. Szorozd meg egy általad nagynak gondolt számmal, majd a biztonság kedvéért ismételd meg. Ilyen volt a nyílt mezőn... Reggel a sátorra telepedve csapatostul várták, hogy a sátor biztonságából előmerészkedj.
Ma is a kilométereket faltuk, tovább az Alaszka Kanada országúton. Itt kérem nem viccelnek. Az elmosott út köré három nap alatt építettek egy nagyjából három kilométeres kerülőutat. Ami bár egyirányú, de a soktengelyes kamionokat is könnyedén elbírja. Lenyűgöző.
Egy helyre emlékszem, ami különösen szép volt, a Whirlpool canyon ahol a folyó ami mellett mentünk különösen szép volt.
Az út során egyetlen említésre méltó település volt, Watson lake. Meglepő volt egy nagyobb élelmiszerboltot látni.
Az út hátralévő részén még láttunk egy nagy erdőtüzet, a szezon elkezdődött. Tudom, hogy ez természetes, de attól még félelmetes.
Egy Tagish nevű "településen" sátoroztunk, mivel már a 60. szélességi kört is átléptük a nap este tíz után ment le.
Holnap elbúcsúzunk Kanadától, ahol British Columbia, Alberta és végül Yukon tartományokban voltunk. A búcsú nem végleges, a túra következő részén még visszatérünk.
No comments:
Post a Comment