14. nap - Skagway

Ma reggel elindultunk Alaszka felé! Először egy olyan helyen jártunk, ami teljesen rendhagyó, egy sivatagban. Rendes homokbuckákkal, csak annyi volt a meglepő, hogy mögötte zöld hegyek, a buckákat pedig fenyők tagolták. Hihetetlen, de vannak olyan helyek, ahol itt nem esik sok eső, pedig minden zöld körülötte, de a hegyek már csak ilyenek, néha távol tartják az esőt. A hely neve: Carcross desert

Ezek után Carcross városa volt a cél, ahol utunkba került valami indián kiállítótér (kortárs alkotádokkal), majd a város "történelmi" központja ősrégi (értsd 19. század végi, 20. század eleji) épületekkel. Szerencsére gyorsan tovább indultunk és egy gyönyörű hágón keresztül leereszkedtünk Skagway-be. 

Ez a városka úgy tűnik az itteni városok archetipusa, miszerint a tengerparton, a hegyhez tapadva elfoglal minden vízszintes helyet (és kivételesen szárazföldön is megközelíthető). Itt a tengerpart valójában egy fjord vége, holnap ezen hajózunk végig Juneau-ba, hogy vasárnap nagyon hajnalban (4:45) újra hajóra szállva Hains-ben kössünk ki.

Maga a város abból él, hogy hatalmas tengerjárók kötnek itt ki és mindenféle drága programra fizetnek be. Én egy nagyobb túrát néztem ki, ahol találhatok egy kilátó pontot ahonnan a fjord mindkét irányban belátható. Nagyon szép volt és nagyon ingyenes. Nem úgy a vacsora, amit a csapat együtt evett a helyi sörfőzdében, nagyjából 20.000 jó magyar pénz röppent ki a zsebéből. Itt is a Balatoni kevés hónapom van meggazdagodni hozzáállás a menő.

Más témák, ha nem érdekel, akkor bátran ugord, az első kapcsolódik az úthoz, a második nem annyira. 

Egy érdekes kérdés gondolkodnivalónak. Amíg arra vártunk, hogy eldöntsék, hogy a lefoglalt kempingben mégsem fogadnak, a vezetőnk, Lyle elmagyarázta, hogy ő erről nem szeret beszélni, de az iparban 15-20% borravaló a szokásos, elöl vannak borítékok, de ne adjunk $1-2-t. Kedvesen azt is elmesélte, hogy ebből hotelre költenek, ha szeretnének felfrissülni két út között és igazságosan, fele-fele alapon osztják el egymás között. 

Nekem ez az összeg nagyjából $1000 lenne, magyar forintban 400.000 - kiderült, hogy azért mások is meglepődtek, de azért kiköhögnek a két hetes út után fejenként $250-t. Én nagyon nem vagyok ezzel kibékülve, vagy másképp mondva ha nem lettek volna fafejűek, akkor nem bankköltségre ment volna el a pénz... 

Az én megfejtésem az üggyel kapcsolatban, hogy nem adok borravalót, mert én kifizettem az utam. Ha ők nem kértek ezért elég pénzt, akkor az nem az én bajom. Ők ketten a cég, nem egy gonosz nagy testvér éhezteti őket. Persze lehet, hogy így nem kell adót fizetni, mert borravaló, de ez megint nem az én gondom.

Félárbócon vannak a zászlók, nem tudták a többiek miért, de állítólag azért, mert megint volt valami lövöldözés valahol. Akkor szedte le rólam a keresztvizet is egy kedves útitárs, amikor azt merészeltem mondani, hogy a gond nem a fegyverekkel, hanem az emberekkel van. Erre közölte, hogy ez a fegyverlobbi érvelése, azonnal hagyjam abba, hogy merészeltem ilyet mondani. Pedig ha meghallgatott volna, amit nagy nehezen sikerült elérnem, akkor megértette volna, hogy a fegyver nem magától öl, hanem valaki meghúzza a ravaszt. És ha nem adnának mindenkinek fegyvert, hanem lennének előfeltételek, akkor talán nem lenne ennyi gond, hisz nálunk alig jut valaki fegyverhez, önvédelmi fegyverhez még kevesebb (azaz ahol a töltények nem külön vannak általában és a fegyver nem egy dobozba zárva utazik).

Igazándiból a vitakultúrán döbbentem meg, azon, hogy bizonyos szavak, kifejezések azonnal hisztihez vezetettek, azon, hogy becsukják a fülüket és szinte ordítanak. 

Fura volt.