9. nap - Miette Hot Springs, az út a semmin át

Ma alapvetően nem volt a hagyományos értelemben izgalmas a napunk. 

Reggel Jasperből későn, délelőtt tízkor indultunk, ahol egyébként a hostelben nagyon kényelmes volt az ágy, így sokáig döglöttem, értsd reggel hét... 

Páran egy gofris hely felé vettük utunk, ahol én egy epres goffrit és egy milkshake-et reggeliztem a többiek döbbenetére, bár szerintem az döbbenetesebb, hogy egy sós ételre (kecskesajtos, vagy avokádós) borítod rá a cukorszirupot. 

Miette Hot Springs volt a napi cél, ahol kirándulni is lehetett, én inkább az utóbbit választottam.

Az idő nem volt szép, nem esett, de a felhők nagyon alacsonyan voltak, így a hegyek nem látszottak,  de egy patak mentén is vezetett egy út, ahol a forró vizes források voltak. 

Kiválasztottuk az utat, de az utak jelzése katasztrofális, értsd, mégy egy úton és semmi, azaz semmi jelölés, hogy jó irányban mégy-e. Volt egy elágazás, ahol kivételesen ki volt írva, hogy 140 (az út száma), mondtam de jó, akkor erre tovább. A következő negyed óra alatt kb tízszer vonták kétségbe, hogy igazam van-e. Aztán feladták és visszafordultak. Én még jó tíz percet mentem tovább, de miután megtudtam, hogy jó fél órányira sincs semmi, így én is hátraarcot vettem. Utólag bevallották a többiek, hogy igazam volt.

A séta után látván a hosszú sort (kb. fél órás) úgy döntöttem, hogy nekem otthon is van fürdő, jó a buszon filmet nézni. 

A nap csúcspontja számomra az volt, amikor nagyjából 120 km-en át mentünk a semmi közepén (Jasperből Grand Cache, nézd meg a térképen, úgy többet mond...) 

Az út mellett telepített erdők és az út tényleg olyan volt, mint amit a filmeken látsz, egyenes, némi dimbes-dombos résszel tarkítva, embernek sehol nyoma, szemben is csak legfeljebb tíz autó jött. A távolban pedig havas hegyek. 

Este nyolc után még javában úgy nézett ki, mintha délután négy lenne, tizenegykor még egész jól lehetett látni. 

Azt hittem, hogy nem lesz net, főleg mivel a semmi közepén vagyunk, de meglepően nem így van. 

Bevallom nem tudom mi a hippi definíciója, de Lyle egyértelműen az, 1968-ban született, a szüleivel ugye úton volt, aztán lakott hippi kolóniákban.

Pontosan megfogalmaztad a lényeget a kommentedben Gyurka. Adnak tippeket, hogy merre érdemes menni és mit érdemes csinálni, de mindenki maga dönti el, hogy mihez van kedve. Van olyan nap, amikor konkrét tippeket kapunk, van amikor az a válasz, hogy ott a Google, találd ki.

Mindenki pontosan szokott érkezni, szerintem még egy percet sem késik senki. Mindenkinek van minimum két olyan útitársa, akivel nem együtt érkezett és az ő jelenlétéért "felel", azaz szól, ha nincs itt. Akkor ha nincs alternatíva, akkor nem hagynak ott, a tegnapi nem esett jól, de magunkra vessünk és megoldottuk.