Tuesday, July 9, 2024

Haines - Green Tortoise 1./17. nap

Kedves olvasó, nem, az alaszkai tiszta levegő nem vette el az eszem, gondoltam a számozás kettős, hisz egy új út eleje és egy régi folytatása ez.

Reggel négykor ébredtem, negyed ötkor már az ajtóban készen álltam, hogy induljak a buszhoz. Két leendő útitárs tartott velem, a lépcsőn lefelé úgy döntöttem segítek az egyik hölgynek a csomagja cipelésében, mert láthatóan küzdött vele. 

A busz új, az üdvözlés a régi, jó volt újra buszra szállni. A létszám jelentősen kisebb, 17-en vagyunk. Egy kínai hölgy van itt abból a társaságból akivel két éve utaztam. Van egy magyar hölgy (31 éve él az USA-ban) a párjával (amerikai) jöttek. Vannak ausztrálok, új zélandiak (akik közül van aki eredetileg angol), egy orosz nő New York-ból meg amerikaiak sokfelől.
Erősen mozdítom az átlagéletkort lefelé, úgy tűnik, hogy nyugdíjasok, vagy közvetlenül előtte, vagy épp utána járnak. De mielőtt valaki egy sziklát hajítana felém, mindenki jó fej. 

Először kompoltunk, a Lynn csatornán hajóztunk végig, akit érdekel Auke Bay Ferry Terminal és Haines Ferry Terminal helyeket keresse, közöttük van szép szaggatott vonal. A távot nagyjából öt óra alatt tettük meg, a látvány pazar végig, hisz a víz szélén közvetlenül gyönyörű hegyek vannak, tetejükön hótakaró. Azt hiszem egy kicsit el is bóbiskoltam közben. Reggelire az előző este elkészített szendvicsem ettem. 

Kikötés után Haines városába vezetett utunk, ahol talán másfél órát töltöttünk, sokak ebédeltek is. Én folyékonykenyér készletet alapítottam. 

A délután második, egyben nagyobb részét a Chilkoot folyó és Chilkoot tó partján töltöttük. Képzelj el hófödte csúcsokat, közötte egy tiszta tavat. Amolyan igazi giccseset. Nagyjából ilyesmi lehet ha szavakkal kellene megfogalmaznom. A folyó arról nevezetes, hogy a lazacok azon keresztül úsznak fel a tóba az újabb generációk létrehozása céljából. Ezt tudják mind a horgászok, medvék, sasok és oroszlánfókák is. Ebből a listából a medvék kivételével minddel találkoztunk (medvével közvetetten igen). A folyón ezen kívül van egy akadály is, amin csak egy helyen tudnak átúszni a lazacok, így meg tudják őket számolni. Ma 423 úszott fel, ami állítólag nem nagy szám és sajnos egyet sem láttam, pedig kíváncsi lettem volna rá. 

A vacsora fenséges volt, lazac, spárga, krumplipüré és saláta. Nem tudtam ellenállni, mivel maradt repetának való és vettem még egyszer.

Az éjszakát a buszon töltöm, most már a hidegre is fel vagyok készülve, nem úgy mint az elején két éve. 

És szokás szerint következzék a reakciók sora a reakciókra:
A nap elmegy ugyan, de szerintem igazi sötét nincs, ráadásul tartunk északra.
A medve meglepő volt, szerintem aranyos is, főleg, hogy ő nem az emberekkel volt elfoglalva. 
Valami savanyú kenyér volt a pelmenyihez és jelentem mind a marhahúsos, mind a krumplis finom.



2 comments:

  1. Továbbra is várjuk a képeket.Esetleg az utitársakról is

    ReplyDelete
  2. újra itt vagyok, olvasom :)

    ReplyDelete

Úton haza

Igazándiból egy történet maradt hátra, hogy arról írjak, hogyan jutottam haza. Lehetne a történet az, hogy Anchorage-ben felszálltam egy rep...