A mai nap reggelén miután megnyugodtam, hogy a csomagomnak lesz helye a reptér volt a következő cél. San Francisco nincs éppen a szomszédban, így majdnem öt órát repültem. Nem valami megnyugtató, amikor a pilóta közli, hogy a légiutaskísérők hagyják abba a kiszolgálást és kössék be magukat. Valami csúnya fronton repültünk át, amit a légiirányítás nem engedett megkerülni. Mondta a pilóta, elnézést, de rázós lesz... De végül nem volt az.
Gyorsan be jelentkeztem a hostelbe, letettem a csomagom és találkoztam Tristannal. Jó régen találkoztunk, jó volt beszélgetni.
Azért, hogy ne érje szó a ház elejét, meg azért, hogy mégiscsak lássák valamit este sétáltam még egyet és felmentem a Coit toronyhoz a Telegraph hill tetejére.
Holnap kora reggel viszont írány a busz...
Azt majd megírod, hogy hogyan osztják ki az ülőhelyeket? A Rotelnél Évi azt mesélte, hogy a befizetés sorrendjében kerültek egy re hátrébb az emberek. (Mama)
ReplyDelete