Reggel a Top of the World Highway nevű úton indultunk Alaszkába. Az út jórészt nem rendelkezik burkolattal. Azért erre a névre hallgat, mert egyfelől messze északon van, másrészt hegyek tetején vezet és fentről nézel le a völgyekbe. Az út csak nyáron van nyitva.
Nem sokkal miután átértünk Alaszkába, gondoltam szunyókálok kicsit, erre egy moose kölyök bukkant fel az úton és nem messze volt az édesanyja sem. Kép nincs, mert lassan reagáltam.
A határ után egy olyan helyen álltunk meg, ahonnan a kisebb bányajogokkal rendelkező aranybányászok indulnak. Többek között légpárnás hajókkal, az egyikről készítettem videót is, ahogy elindul. Bevallom eléggé tákolmánynak tűnt, de mégis működött. Két motor volt rajta, az egyik a "szoknyába" fújta a levegőt, a másik hajtotta előre.
A következő programpont Chicken volt, amely egy település Alaszkában. Állandó lakossága elvileg hét fő. Azt hittem, hogy ez lesz a legunalmasabb nap, tévedtem.
Először egy bányászati szakeszközt néztem meg, az az angol neve, hogy dredge. A lényege, hogy az elején lévő kanálsorral víz alól kibányássza az összes követ, amelyet egy nagy lyukas dobon keresztül átküld, majd a kisebb köveket átmosva a néhéz arany leülepszik, a maradék a gép hátulján távozik. Ennél a módszernél a lényeg a kisebb aranydarabkák kinyerése, simán előfordulhat, hogy nagyobb rögöket hátul kiköp, állítólag manapság nagy divat fémkeresővel átnézni azokat a kupacokat amelyeket egy ilyen gép maga mögött hagyott.
Maga a gép olyan, mint egy nagy ház, alul nagy üreges tartályokon úszik. Eredetileg is elektromos volt az egész, de ahol üzemelt, ott kábelen át kapta a működéséhez szükséges energiát. Ami számomra nem semmi, hogy szétszedték, és átszállították a mostani helyéről nem messze. Majd tettek bele két dízel generátort (egy folyamatosan működött, a másik volt a tartalék).
Piszok zajos lehetett, hárman dolgoztak egyszerre rajta, három műszakban. Az egyik irányította a gépet, egy másik a kövek mosását követte nyomon, a harmadik feladata az olajozás volt. Igen csendes masina lehetett, mivel az elmondások szerint húsz mérföldnyire is elhallatszott a gépek zaja.
Azért, hogy a fagyott földet fel tudják dolgozni, egy nagyjából harminc fős csapat a gép előtti földbe vizet pumpált, hogy felolvassza.
Ha jól értettem, akkor a működése során nagyjából 2.000 tonna aranyat termelt ki nyolc év alatt. Eredetileg 1967-ben, amikor utoljára működött az volt a terv, hogy a következő évben folytatják a munkát, így nagyon jó állapotban maradt fenn. Nem semmi munka lehetett arrébb mozgatni, nagyjából 400 tonna a berendezés súlya.
Megpróbáltam mindent leírni róla, de ha van kérdés megpróbálok válaszolni.
A településnek van központja is, amely egy bolt, italbolt, kocsma, kávézó komplexus. Valójában egy alkalmazott van az egészre, így a kávézó zárva volt. A kocsmába pedig az életet a túratársak meghozták. Nagyon jól szórakoztam, ahogy három volt katonát (légierő karbantartók) szórakoztatták a csapat hölgytagjai. A kocsma nevezetessége egy ágyú, mellyel a vállalkozó szellemű hölgyek alsóneműjét repítik a magasba. Amikor erről a "nevezetességről" érdeklődtünk, a válasz az volt, hogy sajnos aki üzemelteti az ágyút épp nincs itt és nincs puskapor. Végül estére valahogy mind a puskapor, mind a fickó előkerült, így az ágyú is elsült. Készült videó is.
A vacsora pizzadilla volt, ami tortillába tekert pizzafeltéteket jelent amit félbehajtva megsütnek grill lapon.
Az este a buszon ért véget, mivel alvás közben a busz mozgott, Chena Hot Springs volt a cél.
A kérdésekre a válaszok a következő posztban érkeznek, mert úgy érzem oda kell egy kis konzerv tartalom.
No comments:
Post a Comment