Denali 1. nap - Alaszka - Green Tortoise 11./27. nap

Reggel Nenana-ban ébredtünk, ahonnan már csak másfél óra a Denali nemzeti park. Egy rövid megállónk volt egy nagy supermarketnél, aztán irány tovább.

Az első feladat az volt, hogy megtudjuk milyen programok elérhetők. Amiben bíztam, hogy esetleg lesz, az az úgynevezett felfedező út (discovery hike), amit egy ranger vezet. A parkban nincsenek egyáltalán túraútvonalak, így magamtól nem indulnék neki, de így vezetve én is megtapasztalhatom, hogy milyen az igazi érintetlen természet. Nagy szerencsénk volt, szombatra volt időpont. Így holnapra szereztem még egy jegyet, amivel el tudok menni felfedezni. A következő rendszer működik a parkban: egyetlen út van a nemzeti parkban, a 15. mérföldig jöhetnek be civil autók. Itt van a táborunk is. Az út jelenleg a 43-as mérföldkőig járható, mivel nemsokkal utána egy földcsuszamlás elvitte az utat. Erre a szakaszra, mármint a 43-as mérföldkőig kétféle busz jár.

Az egyik, ahol folyamatosan beszélnek, a másik, ahol ez nem kötelező szolgáltatás, de azt hallottam ott sem némák a sofőrök, és mindkettő megáll, ha valami érdekeset látni, valamint vannak pisiszünetek is. Az utóbbi buszról, amin nincs folyamatos duma, arról le lehet szállni, majd a következőre felszállni. Elvileg a végén van egy patakmeder ahol érdemes sétálni. Ja és árban is van némi különbség, a pofázós $144, a másik $33.

Miután ezt elintéztem elmentem megnézni a szánhúzó kutyákat. Télen nagyon fontos segítséget jelentenek az utánpótlás szállításában. Vegyesek az érzéseim, mert nyilván a lehető legjobb körülmények között tartják őket, de láncon lenni nem lehet vidám.

Volt egy bemutató is, ahol egy kerekes kocsi elé fogtak be négy kutyát és mentek egy kört.

A nap vége az volt, hogy feljöttünk a táborhelyre, felvertük a sátrunk. Csodás dolog, hogy némi sétányira ugyan, de van angol WC. Épp azt kerestem meg, amikor útban visszafelé egy túratársam szól, nézd. Egy gyönyörű caribou állt ott (rénszarvas). Mivel a táborhelyünk felé haladt, így távolról követtük. Mivel a táborhely bejáratnál van egy kötél, így azt átugrotta. Nagyon kecses volt.

Még egy rangert hallgattam meg, aki arról mesélt, hogy ez a terület milyen volt 10-15.000 évvel ezelőtt és hogyan változott. Ígérem, hogy megpróbálom nem elfelejteni és majd leírom, de megpróbálok egy nagyot aludni.