Ma reggel arra ébredtem, hogy bizony megfáztam. A fene egye meg a tegnapi sofőrt aki száguldott le a hegyről, meg engem, aki későn jött rá arra, hogy nem ártana becsukni az összes ablakot.
Azért voltam különösen szomorú, mert ez a nap egy különleges alkalmat kínált. Egy olyan túrát, ahol egy ranger vezetésével 12 ember olyan helyen sétál, ahol nincsenek kijelölt ösvények.
Átgondoltam, de azt mondtam, hogy inkább legyek óvatos és nem megyek. Szerencsére két kedves utastárs két fontos dolgot mondott. Az egyik, hogy ráérek akkor eldönteni, miután leszálltunk a buszról, hogy megyek-e, és az három óra múlva lesz. A másik utastárs pedig azt mondta betegebb úgysem leszek. Így mégis nekivágtam. És végigjártam!
Beszéljünk kicsit arról, hogy mit is. A szezonban, május vége és szeptember eleje között, azaz nagyjából tíz héten át napi egy túra indul. Azaz legjobb esetben is olyan 900 hely van egy szezonban. Egy helyre évente csak kétszer mennek és a hely alatt egy tágabb térség értendő. Azaz az a hely ahol jártunk sok embert nem látott, a hegy amire felmásztunk lehet, hogy nem látott 100-nál több embert.
A túra során persze felejtsd el az összes szabályt amit tanultál, azaz csendben, egy sorban egymás után az ösvényen. Nem, itt jó hangosan, csujogatva, jól kiterjedve kell közlekedni. Mindeközben sokszor mellmagasságig érő sűrű bozótban, vagy folyón át, úgy, hogy belelépsz és vizes lesz a bakancsod (értsd teljesen átázik), vagy a puha tundrán, ami kicsit olyan, mint a szivacs, vagy a hó, de nem hideg. A vizes bakancsot tudtam előre, ezért próbáltam inkább kimaradni belőle, de a köveken én bizony száraz lábbal keltem át (ismervén a rizikót, hogy a kövek mozoghatnak, csúszósak lehetnek).
Szóval maga az út is kalandos, mivel teljesen különbözik attól, mint amit kiránduláskor megszoktál.
Ebédelni az említett hegy egyik csúcsán ültünk le (a hegy úgy nézett ki, mint egy bagett). Nincsen neve itt szinte egyetlen hegynek sem, mert az a meghódítást sugallná (jelentsen az bármit is).
Ültünk, békésen ebédeltünk, amikor valaki megszólal, hogy ott egy medve, majd még kettő. Egy anyamedve két bocsával. Egy ideig nem volt határozott az irány amerre mentek, de egyszer csak határozottan és gyorsan a mi irányunkban indultak el. Nagyjából fél kilométerre lehettek tőlünk, de a ranger mondta, hogy mindenki azonnal tegye el az ebédjét és jó zajosan távozzunk, azaz legyünk még hangosabbak és ordítva csujogassunk. Egy bő fél óra múlva álltunk meg egy kicsit, de utána is tempósan haladtunk.
A túra végén valotta be a ranger, hogy az út nem közepes volt, mint amit eredetileg meghirdettek, hanem nehéz.
Igazából a legnehezebb az volt, hogy egy túratársam, aki az előző nap pihent rohant elöl és nem értette meg, hogy egy csapat vagyunk akiknek együtt kell mennie.
A félreértések elkerülésének érdekében megjegyzem, hogy fantasztikus volt ez a túra, nagyon örülök, hogy nem hagytam ki.
Jól esett buszra szállni és lezötyögni. Az első amit vettem, egy adag papírtörlő, az az orr szituációban segített, majd negyed óra elteltével a fürdős dolgaimhoz is hozzá jutottam, így egy fantasztikus zuhany tovább javította a lelkiállapotom.
Volt egy vacsora is, de panasszal nem rontanám el ezt a napot. Vacsora után benyomtam egy Advilt, lefeküdtem a busz végében. Miután visszaértem beestem a sátorba, talán a legjobbat aludtam. Talán melegebb is volt éjjel.
Kérdésekre válaszok:
Volt amikor másokkal mentem, de engem bevallom frusztrál, ha úgy érzem, hogy feltartok másokat. Egyfelől néha jól esik megállni, körülnézni, élvezni azt ahol vagy, másrészt akkor tudok a saját tempómban menni. Igaz, a medvék miatt elvileg jobb többen, de eddig valahogy nem éreztem a dolog súlyát, lehet, hogy most már nem mennék egyedül bármennyire is jó.
A buszon hivatalosan nincs szöveg, de a sofőröknek nem tilos beszélnie. A harmadik sofőr akivel mentem fantasztikus volt, annyi minden érdekeset mesélt. Sokan mentek különböző időpontban buszozni, én nem tudtam belőni, hogy mennyi idő lesz a túra, ezért hagytam késő délutánra a buszozást. Ráadásul állítólag akkor jobbak is az esélyek az állatokra, mert hűvösebb van.
A boltban egy üveg Dr. Pepper-t és egy csomag chicharrone-t vettem, ami tulajdonképpen töpörtyűféleség.
Az út szerintem a Savage river-ről kapta a nevét, miszerint annak a völgyéből és annak a völgyébe tart.
No comments:
Post a Comment