7. nap - Lake Louise

Bár ma csak egy helyen jártunk, legkevésbé sem telt eseménytelenül a nap.

Lake Louise volt a cél, ez egy gleccserek által táplált elképesztően kék tó. A tavat megkerülve a plain of six glaciers nevű helyre tartottunk, ami ahogy a neve is mutatja hát gleccser lábánál fekvő mező, vagyis inkább fennsík, így lehetőségünk volt kaptatni egy kicsit. Egy túratársnak megígértem, hogy jövök vele, mert attól félt, hogy túl lassú. Mondtam nekem teljesen mindegy. Még egy harmadik ember tartott velünk, neki mindkét térdét cserélték már, de közben megbeszéltünk, hogy ha nem haragszik, mi kicsit gyorsabban megyünk. 

Ezt a helyet a kanadai vasút meghívására svájci hegyivezetők térképezték fel és teremtették neg a hegyi kultúrát. 

Ehhez hozzá tartoznak a hütték, amik itt teaház néven futnak. Egy bő fél órás megálló után többen győzködtek, hogy érdemes tovább menni. Tényleg így volt, bár jó pár hómezőn át kellett kelni. A kilátás fantasztikus volt és a gleccserek közelebb kerültek. 

Láttunk út közben lavinát, többet pedig hallottunk. Több ösvény lavinaveszély mások medve veszély miatt voltak egyébként lezárva. 

 

Lefelé igencsak iparkodtunk, mert a buszunk négykor indult. 16:03-ra értünk oda, a busz már sehol. Tudtuk, hogy van alternatíva, így beálltunk a sorba. Nagyjából a huszadikak voltunk, még jó ötven ember érkezett később. Rajtunk kívül még hárman maradtak le a buszról, ők kicsit később érkeztek, de mondtam jöjjenek oda hozzánk. Olyan fél öt után be is gördült egy busz, amiről leszállva a sofőr a helyfoglalással rendelkezőket szólította. Ez teljesen érthető. Kérdeztük, hogy ezen felül mégis kb hány hely marad, kiszámoltam, hogy jó eséllyel felférünk. Amikor kiderült, hogy mi csak egy megállót mennénk (kb 5 km), akkor közölte, hogy azok akik Banff-ba mennek, azok elsőbbséget élveznek. Kérdeztük, akkor mit tegyünk. Közölte a sofőr, hogy a mögötte lévő parkolóba tartó busz elvileg kérdésre megáll. 

Átmentünk a másik buszhoz, kérdezték hol a jegyünk. Mondtuk nincs, de hol lehet kapni? Lent a parkolóban... Sakk, matt

Végül felkönyörögtük magunk és a buszunk is elkaptuk, mert ők bolt megállót tartottak. Elvileg negyed óra múlva indult volna a busz, de a biztonság kedvéért vártak még öt percet valakire aki nem volt ott... Persze fent nem... 

Amúgy a túratársam írt egy SMS-t Lyle-nak (sofőr), hogy max 15 percet, de késünk... 

Az este jól telt, finom volt a vacsora és jót beszélgettünk. 

Az étkezésekről: alapvetően húsmentes a konyha és bár az első gondolat az lenne, mert hippik, a válasz sokkal prózai b. Először is a hús sokkal kényesebb a megfelelő hőmérsékletre, másrészt drágább.

Az biztos, ha valaki nagyon válogatós, akkor hoppon marad, de azt hiszem ennél nagyobb kompromisszumokkal is jár ez az út. 

Alapvetően kempingekben állunk meg, ahol van tisztálkodási lehetőség. Van ahol az árban is benne van, például az elmúlt három éjszakát ilyen helyen töltöttük, de lesz olyan hely, ahol nem lesz fürdési lehetőség.

Ígérem majd a többi kommentre is válaszolok, de mobilon pötyögve általában egy jó fél óra elmegy az írással, így türelmet kérnék, de várom továbbra is a kérdéseket. 

6. nap - Banff, Lake Moraine

Elvileg hideget mondtak az éjjelre, de végül majdhogynem melegem volt. Persze a szúnyogok tudták hol a buli, a terített asztal ahol szabadon lehet lakmározni :-) 

A reggel első programja Lake Moraine volt, ez egy gyönyörű moréna tó, amit rengeteg apró patak, valamint egy nagyobb patak táplál. Gyönyörű tiszta kék a vize és hatalmas hegyek veszik körül. Nem túl nagy, kényelmes séta vezet a tó végéig. 

A nap legnagyobb részét Banff városában töltöttük, ahol mindenki kedve szerint alakíthatta programját. Bevallom durva túrához nem volt kedvem, mert holnapra kell az erő. Páran együtt mentünk, akik hasonlóan gondolkodtak, így a választás egy könnyebb túrára esett, egy különleges patak volt a cél. Út közben összefutottunk másokkal és egy vízesés volt az új cél, meggyőztek, hogy érdemes inkább arra menni. Persze kiderült, hogy a vízesés nem akkora szám, messze sem volt, így az egyik srác barátja után indultunk. Persze a könnyebb utat választottuk. Egy rövid buszút után felvonóra szálltunk (igen, itt sem olcsó az ilyen mulatság), de nagyon is megérte, mert bár az idő messze nem volt tökéletes, a felhők úgy mozogtak, hogy hol ez, hol az a hegy bukkant elő, így a kilátó jó elhelyezkedése lenyűgöző panorámát tárt elénk. 

Miután leértünk a hegyről a többiek egy meleg vizű forrás felé vették az irányt, de mivel ez tulajdonképpen egy jól kiépített medence, nem hozott lázba. Így én a város felé vettem az utam. Gondoltam keresek egy hosszú ujjú valamit amiben alhatok, hogy a szúnyogok másokat is szeressenek. 

Vacsorák társaságban költöttem el, fantasztikus ahi tonhal tataki volt a menü. 

Vacsora után, visszafelé a táborhelyre még egy csoda várt ránk: a Johnston kanyon. Egy folyó vájta szűk kanyon, amiben egy út vezet felfelé. Egy vízesésnél fordultunk vissza, a különlegessége az volt, hogy volt egy kis barlang, amibe belépve szinte a vízesés alatt álltál. 

A nap egyenlege állatokat tekintve: egy hegyi kecske fent a felvonónál, egy grizzli a buszról a hegyről lefelé jövet, valamint a kanyon után az út mellett három gyönyörű Elk úriember láttunk, agancsuk teljes pompában tündökölt. 

Tegnapról az elmaradt bocik: reggel egy tejes helyen álltunk meg, ahol egy finom milkshake-et ittam a helyi tehéntejből készült fagyiból, itt meg lehetett nézni szinte újszülött és fiatal bocikat, illetve az idősebbeket is. Így kerülnek ezek a képek közé. 

5. nap - Nemzeti parkok, Lake Louise

A tegnapi éjjelt a szúnyogok jellemezték, mivel a busz ajtaja egész éjjel nyitva van, illetve a tetőablakok is, így szabad a ki és bejárás. 

Ez azokra is igaz, akik hajnalok hajnalán kirándulni indulnak, mivel valahogy a szervezettség és csendesség nem jellemző, így garantált az ébredés hajnali négykor. 

Megpróbálok kicsit írni a társaságról.Ha jól számolom harmincan vagyunk összesen. Lyle a sofőrünk, de egyben főszakács, idegenvezető és minden amit a helyzet épp megkíván. Négy éves volt, amikor az édesanyja úgy döntött, hogy elég volt New England-ből (USA északkeleti része) és Lyle édesapja vett egy iskolabuszt, zöldre festették. A következő éveket Guatemalában töltötték. Utána Kaliforniába mentek, a cég ott indult, Lyle az édesapjától vette.

Még egy kísérőnk van, Amber, Lyle élettársa. Ő nem vezet, de minden másban részt vesz.

Kik jöttek az útra: tanár, fodrász, nyugdíjas, van egy olimpikon párbajtőröző, tűzoltó, könyvelő, Fulbright ösztöndíjas egyetemi oktató. 

A globális diverzitás nem túl nagy, egy német, egy japán, két angol, két kínai, egy argentín, egy kolumbiai. Korosztály tekintetében én inkább fiatal vagyok, mint idős. Egy kb. 19 éves lány van, a többiek bőven 40+

A reggelit egy alapos felkészítés követte, ahol megismerkedtünk a hely veszélyével, a medvékkel (van itt barnamedve - másnéven grizzly, valamint feketemedve is), illetve azokkal a teendőkkel amik ezzel kapcsolatosak. Mit is jelent ez? Ne menekülj, hanem beszélj hozzá, légy nyugodt és emeld fel a kezeid, de ne kalimpálj, próbálj hátrálni ha lehet. A kempingben pedig minden étel-félét, valamint szagos dolgot el kell zárni. 

Az üzenetet megerősítendő zárásképpen egy őz sétált át a kempingező helyünkön. 

A másik fő ellenségről nem esett szó, pedig reggel tiszteletét tette és biztosított arról minket, hogy nem minden a napsütés... Azaz leszakadt az ég. Ez még csak ízelítő volt. 

Reggeli után buszra szálltunk és a kanadai sziklás hegység gyönyörű látványát élvezhettük. A Rogers hágóban álltunk meg röviden, érdekes volt, hogy mi a hely története, hogy mennyire fontos volt egy jó hágót találni, ahol a vasút átkelhet. Ez a hágó nem volt tökéletes, mivel rengeteg a lavina, a hágóban lévő hotelt és karbantartó műhelyt is elsodorta egy nagy lavina. 

Sok nemzeti park van itt egy helyen, amit ma láttunk, az a Glacier National Park, valamint Yoho National Park. Az utóbbiban egy vízeséshez kirándultunk el, a neve Wapta falls. 

A mai táborhelyünk Lake Louise-ban található, az egészet egy elektromos kerítés veszi körül, hogy a medvéket távol tartsa. A leírások szerint sok medve család él itt. 

Ami nem tökéletes, hogy összesen tíz sátrat állíthatunk, benne két-két emberrel, így a többiek a buszon kell aludjanak, miközben bevallom vártam, hogy a sátram kipróbáljam, főleg mivel három éjszakát leszünk itt. Annyi a vígasz, hogy esett, így talán a busz kellemesebb, de a szúnyogok így ismét szabadon garázdálkodhatnak.

Egy biztos, az előrejelzések szerint éjjel nulla fokig esik a hőmérséklet, meglátjuk az milyen lesz... 

Helyesbítés tegnapról: nem kale, hanem quinoa volt a vacsora alkotóelemei között 

A fű, mint olyan egy külön téma, most csak pár szóban róla, aztán egyszer lehet, hogy bővebben, vagy nem. Majd kiderül. 

Szóval: Kaliforniában, Oregonban, és Washington államban rekreációs célra is legális, ahogy Kanadában is, egy fura csavar, a határon átvinni nem legális. 

Ami miatt kevésbé vagyok lelkes az az, hogy mivel szabad, így sokan úgy gondolják, hogy nosza rajta. Reggel egy "kedves" útitárs megidézte Vuk szellemét, természetesen a buszban és mivel mindenki más meg jól el van foglalva magával, így inkább feltakarítottam, minthogy a buszban széthordják - mert ő csak az x szarát szeretné letenni és már megy is. 

Egy másik "kedves" útitárs pedig meglehetősen folyamatosan él ezzel az ízével, ami az amúgy sem kicsi személyiségét tovább növeli.

Szóval ezért nem vagyok lelkes, de drogprevenciónak jó, sosem gondoltam, hogy kipróbálnám, de ez még egy jó érv ellene. Én nem szeretnék így viselkedni. 

Apró öröm a végére, lehet, hogy holnap mégis sátrazhatok.

Voltak bocik is ma, a képekről jutott eszembe, de arról majd holnap. 

4. nap - Kanada, hegyek

Ma reggel a nap korán indult, fél nyolckor pattantunk a teknős hátára. Még mielőtt folytatnám, egy érdekes dolog a hostelről. 

Mint kiderült, van egy külön helyiség, ahol a fű fogyasztásának hódolhatnak, erről a szagok árulkodnak, de ami megdöbbentő volt, hogy a teljes személyzet ki-be járt, munkaidőben. Persze így már értem miért voltak olyan lassúak az előző este. 

Seattle egyébként gyönyörű környezetben van, hatalmas hegyek, az óceán, és minden szép zöld. 

Már tegnap is hosszas eligazítást kaptunk arról, hogy jön a határ és az mit jelent és hogyan tölthetünk órákat az átkeléssel. Mindenki minden motyóját konszolidálta és rettegve várta, hogy mi lesz. Ehhez képest jött két határőr, aki közölte, hogy mi alacsony rizikó vagyunk, így hagyjunk nyugodtan mindent a buszon. Így az átkelés gyors és zökkenőmentes volt. Lyle, a buszsofőr mondta, hogy a határőrök megjegyzése az volt, hogy régen láttak ilyen jópofa buszt. 

A határ után meglepő módon szőlőket is láttam, valamint rengeteg üvegházat. 

Ma sokat ültünk a buszban és gyönyörű hegyek között jártunk. 

Két órát töltöttünk Harrison Hot Springs-Ben, ami arról nevezetes, hogy egy gyönyörű tó partján található, valamint van egy forróvizű forrás. A kiírás szerint 62 fokos. A séta mellett ebéd is a programok között szerepelt, egy kanadai ételt, poutain-t ettem. Ez sült krumpli, gravy (valamiféle barnamártás), sajt féle (cheese curd - majd utánanézek, de itt nincs net) volt mellé egy kis füstölt hús és csemege uborka. 

A hágók amiken átkeltünk 1200-1400 m magasak (pl. Coquihalla summit). 

Az éjszakát a Kamloops melletti Paul Lake-nél töltjük. 

Vacsora előtt gondoltam megnézem a tavat, volt egy ösvény mellette. Egy pár csatlakozott hozzám, így megmásztuk a tó melletti hegyet. A kilátás gyönyörű volt, de cserébe lemaradtunk a vacsoráról. Én úgy voltam vele, hogy na és, elfogyott, de nagyon szép helyen jártam, így megérte. De volt egy kevés maradék alapanyag, így húsz perc múlva mi is elmondhattuk, hogy ugyanazt a fergeteges lakomát ettük, mint a többiek. Volt benne édesburgonya, hagyma, kale, tofu, fűszerek, mellé saláta spenótból, benne mandulával, aszalt cranberry-vel (azt hiszem tőzegáfonya a magyar neve), valamint volt mellé kecskesajt. Kedves olvasó, sose jusson eszedbe válogatni, mert felesleges, valami jórol maradsz le, inkább kóstold meg, aztán dönts utána. 

Bár vannak szúnyogok, még a busz kényelmét választom. 

Elnézést, későre jár, tudom, hogy kérdésekben van elmaradásom, ígérem nem felejtem el, válaszolni fogok. 

3. nap - Seattle, vulkánok

A mai nap jó része a haladásról szólt. Először Portlandben felvettünk 4 új utast, majd átmentünk Washington államba. Ezúttal az 5-ös országos autópályán mentünk, rájöttem, hogy ezek mentén minden ugyanolyan, bárhol is legyél az országban. Ennek ellenére látványban nem volt hiány, először a Mount Hood, majd Mount St Helens végül Mount Rainier vulkánok tették széppé a kilátást. 

Mielőtt a napi célt elértük volna megálltunk ebédelni és egy útitárs jóvoltából a Costco $1.5-os hotdogját ebédeltem (570 Ft), amihez jár egy üdítő is. Én tobzódtam, mert további $1.99-ért még egy szelet pizzát is ettem. Jó lett volna kicsit szétnézni csak kíváncsiságból, de menni kellett tovább. Amúgy a fenti árak gyakorlatilag ajándéknak minősülnek, de ahogy az IKEA-bán, itt is a kijáratnál van az étterem, úgyis veszel valamit. Ahogy az egyik útitárs egy akkut. 

A nap a dugókról is szólt, így csak délután négyre értünk Seattle-be. Itt épp valami pride felvonulás volt, sajnos lemaradtam róla, ahogy a helyi híres piacon, a Pike place market-en is csak egy helyen láttam halakat, a többit már elpakolták, pedig biztosan izgalmas, nálunk ugye nincsenek igazán tengeri herkentyűk. Nem emlékeztem, hogy a város dimbes-dombos, egész meredek utcák vannak. 

Itt van a világ első Starbucks üzlete is, jó sokan voltak előtte, pedig egy sarokra van a következő. 

A nap luxus beruházása egy hátizsák volt. Kiderült, hogy van némi rugalmasság és az a hátizsák amit hoztam kicsit kicsi és kényelmetlen. Gondoltam veszek egy nagyobbat, de a boltot lerabolták, örültem, hogy kaptam egyet, persze többet fizettem, mint szerettem volna, de a kényelem most nagyon fontos. 

A hostelben ingyenes vacsora volt, taco, de nyomába sem ért a tegnapinak. 

A napot egy nagy sétával zártam, elmentem egy körre a monorail-el, majd megnéztem a Space Needle-t. 

Érdekes, hogy a világkiállítás 60 éve volt, a Space Needle ma is futurisztikus, míg a monorail megmaradt furcsa látványosságnak. 

Egész nap piszok meleg volt, de gondolom ez nem lesz így hamarosan. 

Az egyik képen elvileg látható a Halibut (laposhal) húsa, amit elvileg jó sokáig lehet fagyasztva tárolni anélkül, hogy az élvezeti értéke csökkenne. Amit tegnap ettünk fagyasztva volt. 

Szolgálati közlemény: fotók megosztva, ha nem kaptál hozzáférést írd meg az e-mail címed és te is láthatod őket. Ha épp lesz WiFi, gyarapodni fog a kínálat. Egyelőre csak a mobilommal készült képek lesznek ott. 

2. nap - Oregon, csodálatos óceánpart

A Mai nap Trinidad városkában kezdődött Kaliforniában ahol egy RV (recreational vehicle) parkban aludtunk és elk-ek üdvözöltek (valami szarvas féle). Tovább indultunk a Csendes Óceán partján és beléptünk Oregonba. A part csodálatos, úgynevezett szalmabálák, egyfajta sziklák vannak a parton a vízben. 

Harris Beach State Park volt az első megálló, ahol közelebbről szemügyre vehettünk ezeket a szép sziklákat és a partot. 

Ma alapvetően a cél az volt, hogy folytassuk utunk. 

Oregon Dunes National Area volt a második megálló, ahol csodálatos homokdűnéket láttunk, bár szerintem ez pazarlás, mert az ilyen homokos partok inkább meleg tengerpartra valók, nem pedig oda, ahol jéghideg a víz. 

Azt mondják nem szerencsés a munkát hazavinni, de most mégis ez történt, Lyle, a sofőr kertjében alszunk, mivel az utolsó pillanatban lemondták a ma esti kempinget. 

Ez a szerencsénk, mert csodálatos laposhal taco volt a vacsora, amit Lyle fogott tavaly Alaszkában. Panko morzsába burkoltuk és olajban sütöttük ki. 

Egy kiváló zuhany tette teljessé az estét. 

26-an vagyunk a buszon, holnap még négy embert veszünk fel, ezzel lesz teljes a létszám az első két hétre.

Napközben a buszon jót játszottunk, a Hanabi amit vettem jól jött. 

A nap tábortűz mellett ért véget.

Szolgálati közlemény: továbbra is küszködöm a képekkel, holnap hostelben alszunk Seattle-Ben, ott megpróbálom megoldani. 

1. nap - randevú vörösfenyőkkel

Ma reggel korán ébredtem, megelőztem az ébresztőt, amit reggel hatra állítottam. Mire fél hétre a busznál voltam a társaság egy része már be is pakolta a csomagját, pár perccel hét után el is indultunk. 

Először San Francisco utcáin közelítettük meg a Golden Gate Bridge-t, majd közelebbi ismeretséget kötöttünk Karl-al a köddel, mivel teljesen elrakarta a hidat, épp csak nyomokban volt látható. Így hiába álltunk meg a túloldalon található kilátóhelyen sokat nem láttunk, bár maga a köd nagyon látványos. 

Folytattuk az utunk észak felé, Sonoma megyében rengeteg szőlő ültetvényt láttunk, hisz Kalifornia a borról is nevezetes. 

Akinek ez mond valamit, esetleg előveszi a Google Maps-et, a 101-esen mentünk ma végig. 

A délután fő eseménye a vörösfenyők voltak. Hirtelen azt veszed észre, hogy széles törzsek és óriási fák vesznek körül. Olyan vastagok, hogy négy-öt ember épp átérné, a magasságukat nem tippelném. Az utat úgy hívják, hogy Avenue of Giants, a hely ahol sétáltunk másfél órát pedig Founder's Grove névre hallgat. 

A nap utolsó látványossága az út mellett felbukkanó Csendes óceán volt. 

A mai vacsora, brokkolis pesztós tészta, mellé saláta, valamint paradicsom, mozzarella, bazsalikom. 

A buszon fogok aludni, szerintem még ráér a sátor. 

Érdekesség, hogy régebben több busz futott, a Covid-19 miatt most csak az az egy amin ülünk. Út közben láttunk egy másikat, amit művészeknek adtak el. 

Ami érdekes, hogy a busz belseje abból a buszból származik, amelyikkel 15 éve utaztam

... 

Olvastam egy kérdést: hogyan osztják ki a helyeket?

Először is, nincsenek fix helyek, a nap folyamán legalább három helyen ültem a buszon. Alvás esetén is ugyanez a helyzet. Elvileg nem lesz buszos éjszaka, ahol mozgásban leszünk, állítólag nem lenne népszerű a Covid-19 miatt. Persze maszkot nem hord senki és sok időt töltünk a buszon... 

Kérdezzétek bátran, próbálok válaszolni 

Plusz egy szolgálati közlemény. A képek később érkeznek, a blogger úgy tűnik kisebb mellékleteket szeret, rá kell jöjjek azt hogyan kell csinálni, így türelmet kérnék. 

Pár kép, San Francisco 1

San Francisco

A mai nap reggelén miután megnyugodtam, hogy a csomagomnak lesz helye a reptér volt a következő cél. San Francisco nincs éppen a szomszédban, így majdnem öt órát repültem. Nem valami megnyugtató, amikor a pilóta közli, hogy a légiutaskísérők hagyják abba a kiszolgálást és kössék be magukat. Valami csúnya fronton repültünk át, amit a légiirányítás nem engedett megkerülni. Mondta a pilóta, elnézést, de rázós lesz... De végül nem volt az.

Gyorsan be jelentkeztem a hostelbe, letettem a csomagom és találkoztam Tristannal. Jó régen találkoztunk, jó volt beszélgetni.

Azért, hogy ne érje szó a ház elejét, meg azért, hogy mégiscsak lássák valamit este sétáltam még egyet és felmentem a Coit toronyhoz a Telegraph hill tetejére.

Holnap kora reggel viszont írány a busz... 

Kezdődnek a problémák

Megérkeztem épségben Atlantába, de sikerült belefussak egy lehetetlen problémába.

Az volt a tervem, hogy az egyik csomagom itt hagyom a hotelben amíg Alaszkába megyek. De a hotelben közölték, hogy az nem lehetséges. 

A busz pedig tele van, nem tudom, hogy oda elfér-e, megkérdeztem, de nem biztos. 

Most próbálom megoldani, nem tudom mi lesz...

Még reggel megpróbálom, hátha összejön, azt tanácsolták, hogy a reggeli műszak hátha segíteni tud.

-+-+-+-+-+-

A probléma megoldódott, de aggódtam rendesen miatta. 

Az ország felülről

Ez most egy kísérleti poszt, ha küldök mellékletként képet megjelenik-e.

A képeken egyébként a Csepel sziget déli vége, valamint a Velencei tó látható. 

Kezdeti lépések

A mai utam Párizson keresztül Atlantába vezet, ahol egy éjszakát töltök, hogy újult erővel törjek a korábban aranyat is ígérő nyugat felé. Így aztán gyorsan el is repülök San Francisco-ba.

Terveim szerint Tristannal találkozom érkezésem után és pénteken kezdetét is veszi a teknős hátán a túra, elég korán helyi idő szerint hétkor.

Egyelőre így nyúlfarknyi a bejegyzésem, mert a repterek nem túl izgalmasak, e sorok Párizsban születtek.

Pénzügyek 2

 Sikerült. Az biztos, hogy nem vagyok lelkes, mert több, mint 50.000 Ft-al fizettem többet mivel végül kártyával fizettem, persze ehhez is kellett egy új kártya. Ha nincs még Wise fiókod, akkor szánj meg, te is kapsz pénzt, én is (reklám vége)

Azt hiszem ezzel nagy kő esett le a szívemről, mert a dolog lényegi részén túl vagyok. Természetesen még vannak apróságok, mint szállást foglalni San Francisco-ban, valamint Anchorage-ben.

A bakancslistán persze nem az olcsó, vagy egyszerű tételek vannak, szerencsére mire ott leszek erről már megfeledkezem :-)

Pénzügyek

 Egyelőre egy dolog izgat a leginkább, hogy ki tudjam fizetni a teljes összeget.

Nem gondoltam volna, hogy 2022-ben ez ekkora kihívás lesz. Először azt szerették volna, hogy kártyával fizessek, de ennyi pénzt kártyával nem igazán lehet, mert a kártyalimit felső határa kötött. Ráadásul minden kártyával kapcsolatos költséget rám terheltek volna.

Így kértem, hogy hadd fizessek átutalással, kértem, hogy mivel Wise-t használnék adják meg a banki adataikat, de nem adták meg. Így elküldtem nekik a pénzt, csak a banki adataikat kéne megadják a Wise-nak, de egyelőre ez nem történt meg. Mondván ők nem használnak Wise-t (magyarán nem olvasták el a levelet amit kaptak).

Telefonon meg nem elérhetők. Egyelőre itt tartok, nem mondom, hogy nem vagyok stresszes, hiszen egy hétszámjegyű összeg kering épp a semmiben...

Bakancslista

Az előző részek tartalmából :-)

Anno, a történelem előtti időkben, a Covid-on még innen történt, hogy a zöld teknős hátán beutaztam a nyugati parti nemzeti parkokat az Egyesült Államokban. Mivel az utat nagyon élveztem, így elhatároztam, hogy nem ez volt az utolsó utam.

Azóta még kétszer utaztam velük, mindkétszer a Yosemite nemzeti parkot kerestem fel.

De ez a blog nem a múltról szól, hanem a jelenről, mégpedig arról, hogy ismét nekivágok a nagyvilágnak. Ezúttal Alaszka a cél.

Ha valaki kíváncsi arra, hogy merre vezet utam, akkor itt meg tudja tekinteni az itinert, amit nagyjából követni fogunk: https://greentortoise.com/alaska-expedition/

Azért, hogy izgalomból ne legyen hiány, az út a hitelkártyám tiltásával kezdődik (még el sem hagytam Budapestet), mert a túl szép, hogy igaz legyen, de annyira olcsó és nehogy már annyit fizessek érte, ha olcsón is kapható jegyet kinéztem és lefoglaltam. Aztán persze jött az e-mail, hogy nem tudtak felhívni, hívjam őket. Amikor felhívtam őket, akkor egy indiai nőszemély vette fel a telefont és közölte, hogy az eredeti itiner nem elérhető, csak drágábban valami más, de mindjárt átküldi. Átküldte ugyanazt, drágábban, de itt még nem voltam elég okos, így jóváhagytam. Mivel gyanús lett a dolog, gondoltam egy gyors netes keresést megér az egész, így kiderült, hogy jó eséllyel csalók markába futottam.

Gyors telefon az Erstének, akik, khm, khm - szóval kb. annyit mondtak, hogy így jártál, te adtad meg az adataid. Panaszkodj a kereskedőnél. Kösz. Illetve, ha terheltek, akkor kérhetek méltányosságot.

Mázlim volt, mert még terhelni nem próbáltak, így egy gyors kártya tiltással megúsztam az ügyet.

Ne légy hülye, ha valami túl olcsó, hihetetlenül olcsó, akkor kerüld el messzire. Persze az egy nagy kérdés, hogy egy respektálható oldalon miért jelenik meg ilyen hirdetés...

Folyt. köv.