16. nap - Most hogyan tovább

Reggel arra ébredtem, hogy hallom, hogy a többiek kérdezik, hogy olvastad-e az e-mailjeid. Mondom mi lehet, tegnap éjfél körül aludtam el, mi a frász érkezhetett azóta ami ennyire érdekes.

Ahogy olvashattátok értesítést kaptunk, hogy nem kell vasárnap reggel 4:45-kor a parkolóban lennünk, mert nincs tovább, az út itt véget ér.

Bevallom sokkolt a dolog, hisz az utam úgy szerveztem, hogy Anchorage-ből Atlantába repülve az út munkás része következik.

Gondolkodtam, hogy mit lehet tenni. Alaszka mocskosul drága, ráadásul nem tudom, hogy hogyan lehet tovább menni, hisz Juneau-bár három úton lehet eljutni: légi úton, a fjordon hajóval, esetleg szülőcsatornán. Az utóbbiról lemaradtam, ráadásul az csak a befelé vezető utat jelenti, kifelé csak az első kettő működik és mindkettő drága. Ráadásul ha el is jutok valahová, ott enni, inni, aludni kell, ahogy említettem csillagászati árakon.

Így egyetlen alternatíva maradt, találni egy helyet, ahol két hetet értelmesen eltölthetek anélkül, hogy a maradék ruháim áruba bocsájtanám. Egy volt kollégám New Orleans mellett lakik, gondoltam meglátogatom, de ő is épp a felépülőben van - Covid...

Így nem volt hátra más, mint előre. Irány haza. Néztem, néztem a lehetőségeim, drágábbnál drágább opciók közül válogathattam. Vettem egy nagy levegőt, kipengettem amit ki kell.

Szerencsére nem dobtak ki a hostelből, ugyanis a WiFi létfontosságú volt.

Miután túlestem ezen, úgy döntöttem, hogy mára bálnanézés volt a terv, ki tudja mikor leszek itt ismét.

Nagy szerencsémre negyed órán belül indult egy hajó.

Egy két testű hajón mentünk ki, először gyorsan mentünk, majd csak sodródtunk, teljes csendben. Hihetetlen, amikor hallod és látod ahogy egy bálna lélegzik. Egy adag vízpermet a levegőbe, aztán az állat háta is megjelenik. Pár lélegzet étel után a bálna alámerül, ekkor láthatod a farkát, amivel szinte búcsút int nagyjából öt percre, amíg krilleket zabál.

Összesen hat bálnát láttunk, valamint egy nagyon játékos kölyköt (15-20 tonna egy kölykök :-)), hihetetlen szerencsénk volt, mert a kölyök 15-20-szor kiugrott a vízből. Az idő nagyon jó volt, mert nem esett. Itt 300 napon van valamilyen csapadék.

Felemelő élmény volt. 

Este még a társasággal elmentünk egy bárba, ahol beszélgettünk egy jót. Egy fickó a szobámban a második részre jött volna, mondtam, hogy tartson velünk. Kiderült, hogy egy másik utastárssal egy időben, egy helyen jártak egyetemre. Kicsi a világ. 

Ezek a sorok a reptéren születnek, kedden otthon is leszek. Bánatos vagyok, hogy az út megszakadt, de az út eddig nagyon megérte és azt hiszem a második rész is egyszer sorra kerül, legalábbis nagyon remélem, mert nagyon szép ez a vidék. 

A Kanadai Sziklás Hegység felkerült a legszebb hegyek listáján a második helyre. 

15. nap - Fjord, komp

A nap vidáman kezdődött, mert letudtam a mosás című mókát, így az út második felére tiszta ruhákkal tudok nekivágni. 

A délelőtt lődörgéssel telt a városban, nagyon érdekes, hogy Skagway-nek két arca van. Van az, amikor a városkát elárasztja két luxushajó utasai elárasztják az utcákat (2-4000 ember), valamint amikor a hajók eltűnnek. A szabály az, hogy este kilencig ki kell hajózniuk. Az este egy kihalt várost jelent, egy porfészket. 

A turisták egyfelől vásárolnak, állítólag az ékszerboltok (elképesztően sok van) jó része a hajótársaságok tulajdonában van. Másrészt mindenféle programot szerveznek nekik, a helikopterek, mint a legyek röpködtek fel-alá. 

Délután az Alaska Marine Highway vendégszeretetét élveztük. Ahogy említettem itt a legtöbb települést vagy légi, vagy vízi úton lehet megközelíteni, másképp sehogy. Így az ellátás és közlekedés nagyon fontos része az állam által működtetett komp rendszer. Igencsak nagy járművek is eltűnnek a hajó gyomrában, az egyik lakóautó nem is tudom hogy fért be (lásd képek). Egy fjordon hajóztunk végig, hat óra alatt jutottunk el Juneau-ba, Alaszka fővárosába. 

A kompon enni is lehet, egész tűrhető áron, nem is rossz ételeket.

Ahogy a helyemen ültem egyszercsak ismerősnek tűnő nyelvet hallottam, de bizonytalan voltam. Még beszéltem is a páros hölgy tagjával a sorban állva, de sem ő, sem én nem jöttem rá, hogy eggyel több közös nyelven beszélünk. Kiderült, hogy az egyik hatalmas, buszméretű lakóautóval egy idős magyar házaspár utazott. Orange megyében, Los Angeles mellett élnek. A koruk alapján ők is ötvenhatosok lehettek. Bevallom nem volt rossz két hét után magyarul beszélgetni.

Amikor megérkeztünk Juneau-ba, a kikötő korlátján teljes nyugalommal két fehérfejű sas hesszelt, mint kiderült, itt olyanok, mint a galambok, tényleg sok van belőlük. 

Egy rövid buszút után egy parkolóban búcsúztunk el a busztól két napra (illetve a csapat jó része csak eddig jött), majd elsőkézből tapasztaltuk meg, hogy ez a város is olyan, ahol az utcák meredeken felfutnak a környező hegyre. 

A hostel talán a város legmagasabb részén volt, tippem szerint az ingatlanok ára a hegyre felfelé csökken. 

Maga a hostel meglehetősen fura, egyfelől este 11-kor lehet utoljára belépni, ha elkésel, akkor az utcán alszol, másrészt délelőtt 9 és délután 5 között kitesznek, nem lehet bemenni. Az egész meglehetősen lepuki, az ágy minden volt, csak stabil nem, nagyon sajnáltam az alattam alvót, mert minden mozdulatra mozgott az ágy. 

Rendkívüli hírek - most ébredtem, erre

Hi Peter, 

We are sad to announce that it is only prudent we cancel the remainder of the Alaska Expedition due to the active covid cases on the bus.  

We will calculate your refund (or trip credit should you choose) and reach out to you in the next couple of days. 

This decision didn't come easily and we are sorry for the bad news.  We have truly enjoyed traveling with each of you over these last few weeks.  

Sincerely, 

Amber and Lyle

14. nap - Skagway

Ma reggel elindultunk Alaszka felé! Először egy olyan helyen jártunk, ami teljesen rendhagyó, egy sivatagban. Rendes homokbuckákkal, csak annyi volt a meglepő, hogy mögötte zöld hegyek, a buckákat pedig fenyők tagolták. Hihetetlen, de vannak olyan helyek, ahol itt nem esik sok eső, pedig minden zöld körülötte, de a hegyek már csak ilyenek, néha távol tartják az esőt. A hely neve: Carcross desert

Ezek után Carcross városa volt a cél, ahol utunkba került valami indián kiállítótér (kortárs alkotádokkal), majd a város "történelmi" központja ősrégi (értsd 19. század végi, 20. század eleji) épületekkel. Szerencsére gyorsan tovább indultunk és egy gyönyörű hágón keresztül leereszkedtünk Skagway-be. 

Ez a városka úgy tűnik az itteni városok archetipusa, miszerint a tengerparton, a hegyhez tapadva elfoglal minden vízszintes helyet (és kivételesen szárazföldön is megközelíthető). Itt a tengerpart valójában egy fjord vége, holnap ezen hajózunk végig Juneau-ba, hogy vasárnap nagyon hajnalban (4:45) újra hajóra szállva Hains-ben kössünk ki.

Maga a város abból él, hogy hatalmas tengerjárók kötnek itt ki és mindenféle drága programra fizetnek be. Én egy nagyobb túrát néztem ki, ahol találhatok egy kilátó pontot ahonnan a fjord mindkét irányban belátható. Nagyon szép volt és nagyon ingyenes. Nem úgy a vacsora, amit a csapat együtt evett a helyi sörfőzdében, nagyjából 20.000 jó magyar pénz röppent ki a zsebéből. Itt is a Balatoni kevés hónapom van meggazdagodni hozzáállás a menő.

Más témák, ha nem érdekel, akkor bátran ugord, az első kapcsolódik az úthoz, a második nem annyira. 

Egy érdekes kérdés gondolkodnivalónak. Amíg arra vártunk, hogy eldöntsék, hogy a lefoglalt kempingben mégsem fogadnak, a vezetőnk, Lyle elmagyarázta, hogy ő erről nem szeret beszélni, de az iparban 15-20% borravaló a szokásos, elöl vannak borítékok, de ne adjunk $1-2-t. Kedvesen azt is elmesélte, hogy ebből hotelre költenek, ha szeretnének felfrissülni két út között és igazságosan, fele-fele alapon osztják el egymás között. 

Nekem ez az összeg nagyjából $1000 lenne, magyar forintban 400.000 - kiderült, hogy azért mások is meglepődtek, de azért kiköhögnek a két hetes út után fejenként $250-t. Én nagyon nem vagyok ezzel kibékülve, vagy másképp mondva ha nem lettek volna fafejűek, akkor nem bankköltségre ment volna el a pénz... 

Az én megfejtésem az üggyel kapcsolatban, hogy nem adok borravalót, mert én kifizettem az utam. Ha ők nem kértek ezért elég pénzt, akkor az nem az én bajom. Ők ketten a cég, nem egy gonosz nagy testvér éhezteti őket. Persze lehet, hogy így nem kell adót fizetni, mert borravaló, de ez megint nem az én gondom.

Félárbócon vannak a zászlók, nem tudták a többiek miért, de állítólag azért, mert megint volt valami lövöldözés valahol. Akkor szedte le rólam a keresztvizet is egy kedves útitárs, amikor azt merészeltem mondani, hogy a gond nem a fegyverekkel, hanem az emberekkel van. Erre közölte, hogy ez a fegyverlobbi érvelése, azonnal hagyjam abba, hogy merészeltem ilyet mondani. Pedig ha meghallgatott volna, amit nagy nehezen sikerült elérnem, akkor megértette volna, hogy a fegyver nem magától öl, hanem valaki meghúzza a ravaszt. És ha nem adnának mindenkinek fegyvert, hanem lennének előfeltételek, akkor talán nem lenne ennyi gond, hisz nálunk alig jut valaki fegyverhez, önvédelmi fegyverhez még kevesebb (azaz ahol a töltények nem külön vannak általában és a fegyver nem egy dobozba zárva utazik).

Igazándiból a vitakultúrán döbbentem meg, azon, hogy bizonyos szavak, kifejezések azonnal hisztihez vezetettek, azon, hogy becsukják a fülüket és szinte ordítanak. 

Fura volt. 

13. nap - Yukon

Valljuk be alul becsültem a szúnyogok vérszomjasságát, illetve hülyeség azt gondolni, hogy a szúnyogok olvassák a szúnyog riasztó marketing anyagát. Képzeld el, hogy egy Tiszai áradás után bemégy egy bokorban és a bokor megmozdul. Szorozd meg egy általad nagynak gondolt számmal, majd a biztonság kedvéért ismételd meg. Ilyen volt a nyílt mezőn... Reggel a sátorra telepedve csapatostul várták, hogy a sátor biztonságából előmerészkedj.

Ma is a kilométereket faltuk, tovább az Alaszka Kanada országúton. Itt kérem nem viccelnek. Az elmosott út köré három nap alatt építettek egy nagyjából három kilométeres kerülőutat. Ami bár egyirányú, de a soktengelyes kamionokat is könnyedén elbírja. Lenyűgöző. 

Egy helyre emlékszem, ami különösen szép volt, a Whirlpool canyon ahol a folyó ami mellett mentünk különösen szép volt.

Az út során egyetlen említésre méltó település volt, Watson lake. Meglepő volt egy nagyobb élelmiszerboltot látni. 

Az út hátralévő részén még láttunk egy nagy erdőtüzet, a szezon elkezdődött. Tudom, hogy ez természetes, de attól még félelmetes. 

Egy Tagish nevű "településen" sátoroztunk, mivel már a 60. szélességi kört is átléptük a nap este tíz után ment le.

Holnap elbúcsúzunk Kanadától, ahol British Columbia, Alberta és végül Yukon tartományokban voltunk. A búcsú nem végleges, a túra következő részén még visszatérünk. 

12. nap - Ismét úton, szúnyogok

Ma Muncho Lake, egy gyönyörű tó volt az első megálló (igen, megint egy tó :-)), körülötte hegyek, szóval giccs a köbön :-)

Igazándiból a szavak nehezen adják vissza azt hogy mennyire szép a táj. Mert mondhatom, hogy hegyek és tavak, de ez így unalmasan hangzik.

Láttunk még egy olyan helyet, ahol az állatok sót nyalogatnak, egy hegyi kecske (a helyiek szerint mountain sheep, azaz bárány) megtisztelt bennünket. Reggel még egy fehér fejű sas, aztán napközben egy fekete medve, valamint bölények és kecskék voltak az emlősök világának képviselői.

Az szúnyogokról. Szóval eddig is voltak, de ma kiderült mi az amikor élve megesznek. Szerencsére van szúnyogok elleni sprém, amit először be is vetettem. Jelentem működik. 

Sőt, ma sátorban alszom, mert akkor nem jönnek be a szomjas vérszívók. Szerencsére állítólag ez a legrosszabb. Még belegondolni is nehéz, hogy tegnap is itt aludtunk volna... 

Amúgy lenyűgöző, hogy közel-távol nincs másik út, maga az út képviseli a civilizációt és igazából szinte sehol sincs semmi.

Vannak kihívások, de szerintem ennek ellenére is megéri, mert olyat látok, amit különben sehogy. 

A képeken amelyek előbb-utóbb feltöltődnek látható, hogy hogyan lehet még csinálni. Busz méretű lakóautó, mely mögé a biztonság kedvéért oda lehet kötni egy másik járművet.

Az első eset

A nagy számok törvénye alapján épp ideje, a buszon van egy Covid-19 pozitív utas. A semmi közepén vagyunk, így jön velünk. Ahogy ki tudja, hogy még hányan érintettek. Szóval ismét itt a maszk idő.

Aztán meglátjuk hogyan tovább. 

Aggodalomra semmi ok, a biztosításom Covid-19 esetén is érvényes és én nem aggódom, így kérlek te se tedd.

Ja és én jól vagyok! 

11. nap - Fort Nelson, Summit Lake

A változatosság kedvéért ismét észak felé haladtunk, olaj és gázmezők voltak ismét az út mellett. Egyetlen érdemi megállónk volt, Fort Nelson, ahol egy gyűjtő rengeteg mindent összehordott ami az Alaszkába vezető úttal és a városával kapcsolatos. Igencsak eklektikus kollekció.

Maga a város szerintem szintén az olajiparnak köszönheti létét, nem hinném, hogy sok minden történne itt. 

Északi sziklás hegység mellett jöttünk végig, a látvány végig lenyűgöző. Lehet, hogy eseményekben nem gazdag a nap, de mindig lehet valami szépet látni, vagy azon töprengeni, hogy mennyire hatalmas ez az ország. 

Lyle vicces megjegyzése szerint itt két évszak van tél és az útépítés. Meglehetősen hosszú szakaszon volt két karbantartás, az aszfaltot felmarják, aztán friss aszfaltot tesznek le, mindentől nagyon távol. Láthatóan nagyon fontos ez az útszakasz. 

Állatokat is láttunk, egy kivételével mind nagyon közel volt, két fekete medvét és három caribou-t (ez egy szarvasféle). 

Az első kettő caribou az út mellett falatozott és részben nekik köszönhetjük a mai táborhelyünk Summit Lake mellett, mivel egy spontán döntés kapcsán lett ez a táborhelyünk. Egy hegyi tó partján egy olyan kemping van, ahol ha van szabad hely, letáborozhatsz. 

Vacsora előtt elmentünk sétálni a tó partján, de meglehetősen mocsaras volt, így nem sétáltunk körbe. 

Július 4 amerikai nemzeti ünnep, amikor hamburger és hotdog a hagyományos menü, az utóbbiban volt hús, az előbbiben nem. 

Gondoltam kiváló alkalom elővenni a pálinkát amit hoztam és hatalmas sikert aratott. Rengetegen mondták, hogy milyen finom. 

Gyors helyzetjelentés

Az út elvileg ma estétől járható, ellenben tényleg nem lesz semmi internet, mivel innentől nincsenek érdemi települések. Írni fogok, de nem tudom mikor fogjátok látni. 

10. nap - Az út a semmin át 2

A mai nap tényleg nem szólt másról, mint a haladásról, valamint arról, hogy a busz készleteit újra töltötték.

Először egy Grande Prairie nevű helyen álltunk meg, ahol megcsodáltam egy Costco-t belülről, továbbra is óriási adagokban lehet kapni bármit (esetleg Miki szavait helyettesítse ide bárki).

A biztonság kedvéért, valamint azért, mert rengeteg volt az idő a nap során még két Wal-Martban is jártam, valamint egy Safeway-ben is. Jártunk még Fort St John-ban is, ahol vacsoráztunk. 

Igen,ennyire izgalmasan telt a nap :-)

Tegnaphoz képest annyi a különbség, hogy itt a fő bevételi forrás az olaj kitermelés, így olajkutak és gázkutak, valamint az ezek feldolgozására kitalált üzemek voltak az út mellett. Itt több apró település is volt, kevésbé lakatlan, mint tegnap. 

Amúgy a sok utazás annak köszönhető, hogy a komp nem jár és a szárazföldön kell eléjük Scagway-t, ahonnan komppal megyünk Juneau-ba.

Az Alaska Highway-n (97-es út) vezet innen utunk, egy izgalmas dolog kavarhatja meg az utunk: július 1-én, Kanada napon (nemzeti ünnep) az utat elmosta egy villámárvíz, azóta le van zárva egy szakasza. Kerülőút nem igazán van, vagyis amit a helyi útkezelő javasol, az ezer kilométeres kerülőnek tűnik. Elvileg ezeket a gondokat gyorsan fel szokták számolni, a képeket látva nem lesz könnyű.

(https://en.wikipedia.org/wiki/Alaska Highway) 

(https://energeticcity.ca/2022/07/01/alaska-highway-closed-between/) 

Tegnap nem fogalmaztam világosan: a hot springs egy fürdő, mint a Gellért, vagy Széchenyi - 3 medence, semmi elegancia, a víz a forrásnál 60 fokos, szaga alapján igencsak kénes. Ide állt sorba rengeteg ember, azt gondoltam, hogy jól megvagyok enélkül, a táborhelyen ma reggel kiválót tusoltam. 

9. nap - Miette Hot Springs, az út a semmin át

Ma alapvetően nem volt a hagyományos értelemben izgalmas a napunk. 

Reggel Jasperből későn, délelőtt tízkor indultunk, ahol egyébként a hostelben nagyon kényelmes volt az ágy, így sokáig döglöttem, értsd reggel hét... 

Páran egy gofris hely felé vettük utunk, ahol én egy epres goffrit és egy milkshake-et reggeliztem a többiek döbbenetére, bár szerintem az döbbenetesebb, hogy egy sós ételre (kecskesajtos, vagy avokádós) borítod rá a cukorszirupot. 

Miette Hot Springs volt a napi cél, ahol kirándulni is lehetett, én inkább az utóbbit választottam.

Az idő nem volt szép, nem esett, de a felhők nagyon alacsonyan voltak, így a hegyek nem látszottak,  de egy patak mentén is vezetett egy út, ahol a forró vizes források voltak. 

Kiválasztottuk az utat, de az utak jelzése katasztrofális, értsd, mégy egy úton és semmi, azaz semmi jelölés, hogy jó irányban mégy-e. Volt egy elágazás, ahol kivételesen ki volt írva, hogy 140 (az út száma), mondtam de jó, akkor erre tovább. A következő negyed óra alatt kb tízszer vonták kétségbe, hogy igazam van-e. Aztán feladták és visszafordultak. Én még jó tíz percet mentem tovább, de miután megtudtam, hogy jó fél órányira sincs semmi, így én is hátraarcot vettem. Utólag bevallották a többiek, hogy igazam volt.

A séta után látván a hosszú sort (kb. fél órás) úgy döntöttem, hogy nekem otthon is van fürdő, jó a buszon filmet nézni. 

A nap csúcspontja számomra az volt, amikor nagyjából 120 km-en át mentünk a semmi közepén (Jasperből Grand Cache, nézd meg a térképen, úgy többet mond...) 

Az út mellett telepített erdők és az út tényleg olyan volt, mint amit a filmeken látsz, egyenes, némi dimbes-dombos résszel tarkítva, embernek sehol nyoma, szemben is csak legfeljebb tíz autó jött. A távolban pedig havas hegyek. 

Este nyolc után még javában úgy nézett ki, mintha délután négy lenne, tizenegykor még egész jól lehetett látni. 

Azt hittem, hogy nem lesz net, főleg mivel a semmi közepén vagyunk, de meglepően nem így van. 

Bevallom nem tudom mi a hippi definíciója, de Lyle egyértelműen az, 1968-ban született, a szüleivel ugye úton volt, aztán lakott hippi kolóniákban.

Pontosan megfogalmaztad a lényeget a kommentedben Gyurka. Adnak tippeket, hogy merre érdemes menni és mit érdemes csinálni, de mindenki maga dönti el, hogy mihez van kedve. Van olyan nap, amikor konkrét tippeket kapunk, van amikor az a válasz, hogy ott a Google, találd ki.

Mindenki pontosan szokott érkezni, szerintem még egy percet sem késik senki. Mindenkinek van minimum két olyan útitársa, akivel nem együtt érkezett és az ő jelenlétéért "felel", azaz szól, ha nincs itt. Akkor ha nincs alternatíva, akkor nem hagynak ott, a tegnapi nem esett jól, de magunkra vessünk és megoldottuk. 

8. nap - Icefields Parkway, Jasper

A mai nap legfontosabb látnivalója az Icefields Parkway volt, ami Lake Louise és Jasper között halad. Maga az út hatalmas hegyek (Kanadai Sziklás Hegység) között kanyarog, szinte mindegyiket hó borítja, rengeteg gleccser is látható. 

Az első megálló Bow lake volt, itt szinte giccses képeket lehet készíteni a tóban tükröződő hegyekről. Természetesen nem ez volt az egyetlen tó az út mellett, de csak egynél álltunk meg

A következő megálló az Athabasca gleccser volt, amely a Columbia jégmező része (Google maps-en érdemes megnézni (Athabasca Glacier

https://maps.app.goo.gl/GExKa8zgwPTZgoRJ8), hogy milyen hatalmas kiterjedésű. 

A gleccserre egy speciális busz segítségével kíváncsi turistákat is felvisznek, mi csak távolról néztük. 

A mai nap nem szűkölködött látnivalókban, az utolsó cél a Maligne kanyon volt, ez a Maligne folyó által vájt nem túl széles, de annál mélyebb kanyon. Ez is lenyűgözött. 

Állatokban sem volt hiány, ma coyote, elk, és egy nagyobb csapat hegyi kecske akadt az utunkba. 

Az estét Jasper városában töltjük, kicsit sétáltam a városban, de bevallom fáradt vagyok, így az estét inkább ágyban töltöm és szeretnék egy nagyobbat aludni. 

Kommentek: 

1. gáztűzhely, ha figyelmesen megnézed, őrláng ég minden rózsánál, számomra teljesen szokatlan megoldás 

2. vettem még otthon szúnyogriasztót, nem használtam még, bevallom nem különösebben szeretem

3. hal egyszer volt, de szerintem említettem, hogy alapvetően húsmentesek az étkezések. Az egyetlen kivétel, ha ebédre szendvicset készítünk, akkor ahhoz mindig van felvágott. A szakács alapvetően Amber, de néha Lyle is főz, az egyik reggel például French toast volt. 

Azt hiszem már azt is írtam, hogy aki válogatós, annak nehezebb az élete, de mindig finomakat eszünk. Volt pesztós tészta, hal taco, ramen, chili, bevallom ezen az úton az ételeket nem jegyeztem fel. 

Nem sátraztam végül, lehet, hogy legközelebb... 

Remélem minden kérdésre feleltem.

Szolgálati közlemény: előfordulhat, hogy az elkövetkező három napban nem lesz internet. Ahogy haladunk észak felé, egyre kevesebb lesz a civilizáció.